Get Adobe Flash player

Tokaji borvidék

A területen, amely már a  történelem előtti időkben is lakott volt, a honfoglaló magyarok is szívesen táboroztak. Ezt mutatja az a tény is, hogy a Bodrogtól nyugatra lényegesen kevesebb honfoglaláskori sírt tártak fel. Akkoriban már szőlőterületeket találtak elődeink, és értéküket is ismerték. Azon a helyen, ahol a Bodrog a Tiszába ömlik földvárat emeltek, aminek a neve Hímesudvar volt. Ma ezt a települést Tokajnak ismerjük. Tokaj-hegyaljai szőlők első hiteles említése 1251-ből származik, a Turóczi prépostság alapítólevelében. A 16. század elejétől-közepétől kezdődően a kedvező ökológiai adottságok a minőségi szőlő- és bormunkák sokasága (pl. 13 szőlőmunka évente) és a fürtön fellépő rendszeres nemes rothadás, aszúsodás révén a magyarországi borvidékek közül minőségével kiemelkedő, világhírű borvidék. Az uradalmi és kincstári szőlőbirtokok az északkelet irányú borkereskedelem központjává tették a borvidéket. Királyi, pápai, főúri asztalok kedvelt borkülönlegességei lettek a tokaji aszúborok és a szamorodnik. Főleg az aszúsodó furmint és hárslevelű fajták váltak foga¬lommá, világhírűvé. Legenda szerint 1631 húsvétján ajánlotta fel az első aszút Szepsi Lackó Máté pap Lórántffy Zsuzsannának Sátoraljaújhelyben. A szőlő az Orémusz dűlőből származott. Ez az esemény újabb kutatások szerint 10-20 évvel korábban történt II. Rákóczi Ferenc borvidék-minősítése alkalmával a magyarországi borvidékek közül egyedül Tokaj-Hegyalja kapta meg az I. osztályú besorolást. Az orosz cári udvar majd hét évtizeden keresztül külön borvásárló bizottságot tartott fenn és állomásoztatott itt, hogy a 18. század második felében a cári udvarba megfelelő minőségű aszúbor jusson. A pincerendszerek a jellegzetes 136 literes gönci és a 67,5 literes átlag vagy Antal-hordóknak nevezett hordócskákkal, a falakat vastag, puha bársonyként bevonó nemes pincepenésszel lebilincselő képet nyújtanak a pincelátogatóknak. A tokaji furmint és hárslevelű borokon túl a különleges minőségű borok kategóriába tartozik a tokaji száraz és édes szamorodni (lengyel elnevezés szerint, „ahogy termett" értelemben), a tokaji aszú (3-6 puttonyos) és az aszúeszencia. Klímája kontinentális jellegű, gyakori a száraz, meleg késő őszi időjárás, ami lehetővé teszi az aszúszemek képződését. Talaja a főként riolit, andezit és ezek tufáiból létrejött vulkáni takarón barna erdőtalajok alakultak ki. A borvidék talajának döntő része erősen kötött agyag, sok helyen köves, nehezen művelhető nyirok. A tokaji Kopasz-hegy nyúlványain lösz talaj található. 

Jellemző szőlőfajták: furmint, hárslevelű, sárgamuskotály, zéta (eredetileg oremus), kövérszőlő 

Borstílus a furmint és a hárslevelű borok tüzesek, testesek, teltek gazdag íz- és zamatanya¬gokkal, magas savtartalmúak elegánsak. Az édes borok magas természetes cukortartalommal és extrakttal, valamint botritiszes ízzel-illattal rendelkeznek, a tokaji borkülönlegességek pedig világhírűek.

 A borvidék borútjai, borász egyesületei: Tokaj-hegyaljai Borút Egyesület, Történelmi Borút Egyesület Tállya, Tokaji Bormívelők Társasága, Tokaj Reneszánsz - Tokaji Nagy Borok Egyesülete, Tokaji Borbarát Nők Társasága, Mádi Kör Eredetvédelmi Egyesület

A borvidék tartozó települések:

Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu

Az Év Borásza díj: 2001 Szepsy István, 2003 Árvay János, 2012 Áts Károly 

Az Év Pincészete: 2003 Tokaj Oremus Szőlőbirtok, 2005 Disznókő Szőlőbirtok, 2016 Patricius Borház

Pincészetek             Szálláshelyek                 Éttermek