Get Adobe Flash player

Aranynapok

Tisztelet Hamvasnak, Krúdynak, Márainak és a Szindbád című film alkotóinak...

A simogató napsütésben az aranyló, pilinckázva lehulló falevelek zuhatagát nézem: honnan tudják a levelek, hogy le kell hullniuk, hogy itt az ősz  és mindjárt vége. Ez is aranyeső csak nagyon más, mint a nehéz, földszagú kora tavaszi virágzás.
Az évszakváltást jelző kora őszi csendes esők után, a hajnalok már hűvösek, párásak (szinte hallani, hogy nő a gomba) a nap minden igyekezete ellenére csak késő délelőtt veszi át a hatalmat. A szőlőszemek - amelyeket jóízűen csipegetek a szőlőskertemben – még a hajnali párától hamvasak. Eszembe jut, hogy 100 évvel ezelőtt Tokaj-Hegyalján csak akkor kezdtek neki a szüretnek, ha ez a pára felszáradt, hogy ne vizezzék a mustot (bort)…, mára sokat fejlődött a technológia,  ez már nem számít, sőt van ahol gép még esőben is tud szüretelni.
A tömegtermelés a tömegmészárlás egyik formája, csak nem ítélik el az emberjogi szervezetek.
Nagyon csodálom a szőlőt, évközben összegyűjti az összes napfényt, aztán szeptember végén, október elején megadóan adja át a napfény ízét, érettség és mulandóság keveredik a számban. A különböző szőlőfajták zamataival csak a színek kavalkádja veszi fel a versenyt. A nap már nem éget, olyan, mint az öregember szerelme egykori heveskedését melankóliában feloldva, már nem perzsel, hanem szelíden simogat. A nevezetes névtelenségben elmerülő csendes üldögélésemet hallgatag sétára váltom, a gombák üzentek, várnak. Sokkal jobban lázba hoz egy gombászó délutáni zsákmány, mint a kisvárosi társasági élet szűk, levegőtlen folyosói, a kulturális események, a „jelen lenni” kétes sikerért való  loholás, ezek már végtelenül untatnak, fárasztanak.
Hazafelé gombákkal megrakottan még jobb kedvre derít, hogy holnap a rántott őzláb és a vajon párolt fenyőtinóru, vörhenyes nyálkás gomba, ízletes rizike mellé elkészítem Szindbád őszi reggelijét.
Vegyünk két marhalábszárcsontot, velős végeit alaposan sózzuk be, (így nem folyik ki főzés, párolás közben belőle a velő), tegyük oda valamennyi vízzel (ha elfedi a csontokat a víz hamarabb kész), főni, párolni lassú tűzön. Ha már a velő megfőtt, átpárolódott, könnyen kicsúszik a tálkába. Ha kedvünk úgy kívánja, keverjük a velőt borssal. Míg a velő elkészül bőven van időnk kiszaladni a kertbe paradicsomért, paprikáért,  fokhagymáért, és készítsük el a pirítóst. A velő mellé tegyünk egy kis vajon párolt erdei gombát, tálaljuk és ne törődjünk az idő múlásával..., hagyjuk hogy az érettség és mulandóság keveredjék a szánkban, mert minden ősszel meghalunk egy kicsit.
Ha kicsit töményre sikeredett a reggeli, egy kis töménnyel (mi szatmári szilvával tettük) segítsük gyomruk munkáját..., és menjünk élvezni az aranynapokat.

Utoljára frissítve: 2019. november 11., hétfő 17:36

Képgaléria

View the embedded image gallery online at:
http://borsevik.hu/item/384-aranynapok#sigProGalleriaf571248d70