Vegyünk két marhalábszárcsontot, velős végeit alaposan sózzuk be, (így nem folyik ki főzés, párolás közben belőle a velő), tegyük oda valamennyi vízzel (ha elfedi a csontokat a víz hamarabb kész), főni, párolni lassú tűzön. Ha már a velő megfőtt, átpárolódott, könnyen kicsúszik a tálkába. Ha kedvünk úgy kívánja keverjük a velőt borssal és ha kevés volt a sófal, sóval. Míg a velő elkészül bőven van időnk kiszaladni a kertbe paradicsomért, paprikáért, uborkáért, fokhagymáért, és készítsük el a pirítóst. Tálaljuk és ne törődjünk az idő múlásával...

Ha kicsit töményre sikeredett a reggeli, egy kis töménnyel (mi szatmári szilvával tettük) segítsük gyomruk munkáját...

A vizet - amiben a lábszárcsontot pároltuk - szűrjük le, ha nagyon zsíros szedjük le a tetejét, fűszerezzük: só, bors, borsikafű (a kemény szárakat is beleszoktam tenni), lestyán..., tegyünk bele zöldséget, főzzük össze és kész a leves.  Ha kevés sót tettünk a csontvégekbe, és kifolyik a velő, ne essünk kétségbe, fűszerezzük ízlésünk szerint, főzzük még lassan leveszöldséggel, vöröshagymával, fokhagymával, egyáltalán nem baj ha valamennyi víz elpárolog, majd szűrjük le (bizony-bizony többször kell!!!) az így kapott levet adagoljuk és az adagokat fagyasszuk le, természetes levesalapot kapunk, - gulyáshoz, pörkölthöz felhasználhatjuk...

..és a két csontnak napokig fog örülni - újabb és újabb kísérletet téve a csontok farigcsálására - kutyánk, mint ahogy mi pulink tette...