Nem gyakran, de azért kerül mi asztalunkra is vadétel. Kaptam egy jó barátomtól még ősszel egy gyönyörű, vörös színű vaddisznótarját, amit eddig a fagyasztóban "érleltem". Ez a koronavírusos húsvét igazi jó alkalom volt, hogy elkészítsem: időt adva-szánva, mangalicazsíron, vörösboron konfitálva („zsírban abálás”), majd a végén kicsit grillezve. 

A kb. 1,5 kg-os csontos vaddisznótarját kicsontoztam, szeleteltem, sóztam, kb. 25-30 dkg mangalicazsírt tettem tepsi aljára, mellé a felaprított 2 fej vöröshagymát, 6 nagyobb gerezd fokhagymát, erre rápakoltam a szeletelt vaddisznóhúst, ízlés szerint szárított kakukkfűvel, borsikafűvel, bazsalikommal, őrölt szerecsendióval, őrölt pirospaprikával valamint frissen őrölt borssal behintettem, a tetejére még került egy szárított rozmaring szál és végül 1 dl száraz vörösbort öntöttem rá. A tepsit alufóliával lefedtem a hideg sűtőbe tettem, 70°C-ra állítottam, majd több órán (7-8) át „sütöttem” (slow food, „nyugikonyha” hogy egy picit trendiek is legyünk!), két alkalommal fél-fél deci vörösbor pótlást alkalmazva.

Konfitálással - ezzel a kíméletes hőkezeléssel - megőrizhetjük húsaink eredeti zamatát, ízvilágát, amit természetesen pácolással, fűszerezéssel is kiemelhetünk. A hosszú órákon keresztül forráspont alatti hőmérsékleten melegített húsok rostjai fellazulnak, porhanyóssá és a hozzáadott zsírtól szaftossá válnak. A folyamat végén az alufóliát levettem, némi zsíradékot leöntöttem a húsokról és kb. 5 perce 150°C-on felső sütést, grillezést alkalmaztam. A pompás, porhanyós ételhez egy szintén nagyon finom pompás, zamatos bort fogyasztottunk:

Gál Tibor Pinot Noir Superior (Síkhegy) 2013

Gyönyörű rubin szín, ásványos, piros gyümölcsös illat, szép savszerkezetű, száraz, testes, nem burgundi stílusú, érett bor. Fekete bogyós íz, fanyar meggyes, csipkelekváros korty, kevés földes jegy, hordós lecsengés, amelyben a végén megjelenik a kissé fanyarkás tannin.