Szekszárdi borvidék

A szekszárdi szőlő- és borkultúra gyökerei egészen a kelta időkig vezetnek vissza. Alisca, Szekszárd ősi neve is kelta eredetű A borvidék klímája szubmediterrán jellegű. A dombvonulatok által közrefogott völgyekben, völgykatlanokban kialakuló mikroklíma kiválóan alkalmas a szőlő és különösképpen a vörös borszőlők termesztésére a Szekszárdtól Bátáig húzódó területen. A Szekszárdi dombvidék felszínét mindenütt lösz fedi. A középkorban még a fehérbortermelés volt az elterjedtebb, később az oszmán törökök hatására balkáni eredetű vörösborkultúra alakult ki. A 18. században német telepesek fejlesztették tovább a vörösbortermelést. Az utóbbi évtizedekig a későn érő, de időnként kiváló zamatú bort adó kadarka volt az uralkodó, újabban azonban a biztonságosabban termelhető kékfrankos, cabernet, merlot került túlsúlyba.

Jellemző szőlőfajták: kékfrankos, cabernet franc, cabernet sauvignon, kadarka, kékoportó, merlot, zweigelt; olaszrizling, rajnai rizling, rizlingszilváni, chardonnay.

Borstílus: élénk, elegáns savú, könnyű, barátságos tannin, sok gyümölcsösség jellemzi. A szekszárdi vörösborok színanyagban gazdagok, tüzesek, „bársonyosak". Kiemelkedően rangos ismét a hagyományos kadarka fajtára épülő új szekszárdi bikavér. A fehérborok kissé lágy karakterűek, tüzesek, zamatgazdagok. 

A borvidék borútja: Szekszárdi Borvidék Borút Egyesület

A borvidékhez tartozó települések: Alsónána, Alsónyék, Báta, Bátaszék, Decs, Harc, Kakasd, Kéty, Medina, Őcsény, Sióagárd, Szálka, Szekszárd, Várdomb, Zomba

Az Év Borásza díj: 1993 Vesztergombi Ferenc,  2004 Takler Ferenc, 2011 Vida Péter, 2014 Dúzsi Tamás, 2016 Mészáros Pál

 Az Év Pincészete: 2012 Mészáros Borház

Pincészetek                          Szálláshelyek                                      Éttermek