Bakator

Egyike a legkiválóbb magyar szőlőfajtáknak, mely főképpen az Érmelléken volt elterjedve. Innen átszármazott a Dunántúlra, Erdélybe, valamint az ország egyéb borvidékeire is. Az Érmelléken eredetileg ott keletkezett magyar szőlő fajtának tartják, mások véleménye szerint Nápoly környékéről származott el, ahol a neve bacca’doro, vagyis aranybogyó. Érmelléken igen szeszélyes szőlőfajtának tartották, mert nem minden évben adott bő termést, mivel főleg női szirmú virágai vannak. Ebből kifolyólag terjedt el a téves, előítéleteket kiváltó vidéki mondás: „bakar, terem, ha akar!” Más vidéken meg azt beszélték róla: "bakator, amitől a szív úgy zakatol" A bakator tőkéje középerős, venyigéje erős; levelei közép nagyok, ötkarélyuak, vörös erekkel és gyapjas alsó lappal. Fürtje nagy, hengeridomú, laza; bogyói gömbölyűek, néha kissé hosszúkásak. A bogyó héja vastag, tartalma húsos. Középérésű, kitűnő bor- és csemegeszőlő. Hosszú metszést kíván. 

Bora kitűnő zamatú, zöldesbe játszó sárgás színű, száraz pecsenyebor.

Bianca 

Magyar fajta. Korai érésű, erős növekedésű, közepesen termő. Fekvés és talaj iránt nem igényes. Fagytűrő, rothadásra nem hajlamos, gombás megbetegedéseknek viszonylag ellenáll. Fürtje hengeres kicsi. Bogyója gömbölyű, hamvas, húsa ropogós. Íze semleges.

Bora illatos, alkoholban gazdag, semleges ízű, finom savakkal rendelkező, de lágyulásra hajlamos minőségi fehérbor.

Bíbor kadarka

A Kadarka x Muscat Bouschet fajták keresztezése, Kozma Pál nemesítette. Késői érésű fajta, október eleje. Kifejezetten fagyérzékeny, rothadásra közepesen hajlamos. Fürtje közepesen tömött vagy tömött, vállas, gyakorta nagyobb mellékfürttel. Bogyói kicsik, gömbölyűek, sötétkékek, hamvasak, vastag héjúak, lédúsak, festőlevűek.

Bora színanyagban gazdag, mélyvörös, savas. Intenzív színanyaga miatt alkalmas a gyenge színű vörösborok javítására.

Blauburger 

A Kékoportó és Kékfrankos keresztezése. Közepes érésű, erős növekedésű, bőven termő. Fagytűrése közepes, rothadásra nem hajlamos, kevés zöld munkát igényel. Fürtje vállas, tömött, bogyója gömbölyű, kék, feltűnően hamvas. Húsa leves olvadó.

Bora illatos, fűszeres, színanyagban gazdag, harmonikus, minőségi vörösbor.

Cabernet franc

Régi francia szőlőfajta, már az 1600-as években jól ismerték és kedvelték. Magyarországon is régóta ismert. Késői érésű fajta, október első felében érik, cukortartalma általában magas. Fagytűrő képessége kitűnő, a betegségekre kevéssé hajlamos: ellenáll a lisztharmatnak és rothadásnak. Fürtjei kicsik vagy közepesen nagyok,  kis, gömbölyű, hamvas, sötétkék vékony héjú bogyói jellegzetesen fűízűek.

Bora kiváló, fajtajelleges, sokrétegű bor: az érett gyümölcsösség mellett kellemesen fanyar, nagy extrakt tartalmú, bársonyos, sötét bíbor színű ideális vörösbor.

Cabernet sauvignon 

Délnyugat-Franciaországból származik, elsőként a 17. században említik írásos források. Kialakulása a szintén Délnyugat-Franciaországban honos cabernet franc és sauvignon blanc szőlőfajták vadon történő beporzásának eredménye. Neve is erre utal: a francia „sauvage” szó jelentése 'vad', azaz a szőlőfajta neve „vad cabernet”. Fürtje közepesen tömött, hosszúkás. Bogyói aprók, magja nagy, a mag-hús aránya átlagosan 1:12, amely a szőlőfajták között kiemelkedően magasnak számít. A bogyóhéj vastag és színanyagban gazdag. A bogyó csersavtartalma – elsősorban a magnak, másodsorban a héjnak köszönhetően magas. A lisztharmatra érzékeny, a vastag héjnak köszönhetően ellenáll a rothadásnak. A tőke növekedési képessége magas, ezért gyakran alacsony növekedésű gyökértörzsre oltják, illetve szegényes talajba telepítik. Fás részei kemények, ami a faggyal szemben ellenállóvá, valamint gépi szüretre alkalmassá teszi. 

Bora általában nagy testű, közepes-magas alkoholtartalmú, magas csersavtartalommal és közepes-magas savtartalommal rendelkezik. A csersavtartalomnak, a savnak és a magas antioxidáns tartalomnak köszönhetően hosszan érlelhető, gyakran évtizedekig fejlődik a palackban.

Chardonnay (Kereklevelű)

Francia származású fajta, de az egész világon ismerik, termesztik és kedvelik, un. világfajta. A minőségi fehérborszőlő-fajták közül Magyarországon a harmadik legelterjedtebb fajta. Előkelő helyét az elmúlt egy-másfél évtized telepítéseivel érte el. Fagytűrőképessége elfogadható, közepes termőképességű. Hátrányos tulajdonsága a rothadásra való fokozott hajlama. Nálunk leggyakrabban szeptember második felében szüretelhető

Bora sajátos fajtajelleges illatú és különleges zamatú, testes, kemény. A viszonylag magasabb savtartalmat finom savak alkotják.

Cirfandli (Zierfandler)

Bizonytalan származású. Főleg Ausztriában, Gumpoldskirchen környékén termesztik. Magyarországon szinte csak a Mecsekaljai borvidéken termesztik. Fürtje vállas, feltűnően tömött, bogyói világospirosak. Sok tekintetben igényes, de egyes évjáratokban kiváló, különleges minőségű bor készíthető belőle.

Cserszegi fűszeres 

A fajtát 1960-ban a Keszthely melletti Cserszegtomajon Bakonyi Károly keresztezte az Irsai Olivér és a piros tramini szőlőfajtákból. A kísérletnek az volt a célja, hogy egy olyan szőlőfajtát nyerjenek, amely amellett, hogy finom bort ad, két másik kikötésnek is megfelel: jól bírja a téli hideget és hamar érik.Fürtje közepes méretű, alakja kúpos, vállas, közepesen tömött. Bogyói kicsik, gömbölyűek, szívós héjúak, lédúsak. Korán fakad, virágzik és érik, de a szüretelésre csak szeptember második felében kerül sor. Növekedési erélye közepes, A téli fagyokkal szembeni tűrőképessége kiemelkedő, ezért a síkvidéki szőlőtermesztés megbízható fajtájává vált. A szárazságra viszont érzékeny, ilyen viszonyok között mérsékelten kell terhelni, különben fonnyadni kezd. A rothadásnak viszonylag ellenáll. 

Bora fajtajelleges illatú, fűszeres zamatú, harmonikus savtartalmú, extraktban gazdag, ami önmagában vagy házasított formában értékes lehet.

Ezerfürtű

A Hárslevelű és a Piros tramini keresztezése.  Korai érésű, bőtermő, erős növekedésű. Talajra nem, de fekvésre érzékeny, rothadásra, túlterhelésre és szárazságra érzékeny, fagytűrése közepes, zöldmunka igénye kicsi. Az Alföldön és Szekszárdon, Zalai borvidéken is megtalálható.

Bora semleges ízű, alkoholban gazdag, harmonikus, savai finomak, de lágyulásra hajlamosak, fekvéstől és terheléstől függően bora asztali vagy minőségi bor.

Ezerjó

Magyar fajta. Korai érésű, erős növekedésű, bőtermő. Fagytűrése gyenge-közepes, rothadásra hajlamos, szárazságtűrő. Zöldmunka igénye kevés. Fürtje vállas, tömött, bogyója gömbölyű, fehéres sárga, kissé hamvas, húsa puha, leves.

Bora savas karakterű, tüzes, kevésbé illatos, harmonikus minőségi bor.

Generosa

Ezerjó x Piros tramini, Bíró Károly 1951-ben állította elő. A Generosa tőkéje erőteljesen nő, vesszeje felfelé törő, egyenes, közép vastag. Szellős lombot nevel, ezt az egyenesen felfelé növekvő hajtások alakítják ki. Önmagától rendezett vesszőit könnyű metszeni. Hónaljhajtást alig hoz, levelei középnagyok, A bőtermő Generosa közepesen nagy fürtjei kedvezően tömöttek  néha zöld bogyók maradnak a fürtben. A megnyúlt gömb alakú bogyók kicsik, húspiros-lilás árnyalattal, alig hamvas, héja szívós, az íze különösen finom, zamatos, savas. Fürtjei nem rothadnak. A lisztharmatra és peronoszpórára közepesen érzékeny. 18-20 mustfokkal érik szeptember végén.

Bora aszőlő ízeit megörző, illata szőlővirágra emlékeztető, az Ezerjóhoz hasonlóan finom savú, kellemes ízhatású bor.

Góhér

Származása: magyar eredetű fajta. Egyike a legrégebben termesztett fajtáknak.Tiszta telepítésben alig található. Kiveszőben lévő fajta.

Bora illatos és zamatos, testes, kissé lágy asztali bor, ritkán csemegebor.

Hárslevelű 

Tőkéje erős növekedésű, ritka lombozatú, egyenletesen és bőven teremő. Levele ép, kerek; fürtje igen hosszú, laza szerkezetű; bogyói közepesen nagyok, gömbölyűek, vékony héjúak, lédúsak. Napos, száraz fekvésű dűlőkben jól aszúsodnak. Októberi érésű, szárazságra, téli fagyokra és rothadásra érzékeny fajta.

Száraz borként a Hárslevelű sűrű, testes, zöldesarany színű, erős fűszer-, virágpor- és virágillatú ital.

Irsai Olivér

1930-ban nemesítette Kocsis Pál Magyarországon a Csabagyöngye és a Pozsonyi fehér fajtákból.Sok legenda kering a névadásról, többek közt, hogy Irsai Olivér mesebeli figura volt, vagy esetleg száz pengőt fizettek az elnevezésért. Egyik sem igaz, valóságos személy volt Irsai M. Olivér, aki 1930-ban született akár a szőlőfajta. Kocsis Pál barátja, Irsai M. József iránti tiszteletből nevezte el annak fiáról az új hibridet. Tehát nem igaz a sokáig élő feltételezés, hogy Irsai Olivér borkereskedőként fizetett volna egy saját szőlőnévért. Tőkéje erős növekedésű, sima vesszője jól gyökeresedik. Fürtjei közepes nagyságúak kúp alakúak, vállasak és lazák, bogyói kicsik, vékony de szívós héjúak, nehezen rothadnak. Színe szép, aranysárga, pettyezett. Korán érik, augusztus közepétől szüretelik. Íze kitűnő, muskotályos zamatú, de a kicsi bogyók miatt a piacon nem tetszetős.

Bora zöldes-sárgás színű, erősen muskotályos ízű, lágy savakkal.

Juhfark 

Magyar fehérborszőlő-fajta. Nevét, a juhfarkra emlékeztető hosszú, hengeres fürtje miatt kapta. Gyakran összetévesztik a Csomorika nevű fajtával. Középerős növekedésű a tőkéje, lapított, vesszői világosbarnák. Levele világoszöld, sima felületű, vékony szövetű, nyílt vállöblű. Fürtje: középnagy, hengeres, tömött. Szeptember végén - október közepén érik. Rothadásra érzékeny fajta.

Bora a megfelelő kezelés esetén szalmasárga, illata kevésbé jelleges tiszta szőlővirág jellegű. Kevésbé aromás, ugyanakkor utóíze az olaszrizlinghez hasonló mandulás kesernyével jellemezhető. A fajta legnagyobb előnye, hogy szerény illatával és ízével kiválóan tudja megmutatni a termőhely jellegzetességeit. 

Kadarka 

Magyarországon gyakori kék szőlőfajta. Származása bizonytalan; egyesek kis-ázsiai eredetűnek tartják, mások pedig Albániát jelölik meg származási helyéül. A neve az albániai Shkodra város szerbhorvát "Skadar" nevéből ered. Magyarországra a Balkán-félszigetről került, valószínűleg szerb közvetítéssel, a török kiűzését követően, a 18. században. Tőkéje még a sovány homokon is erős növekedésű, hajtásai mereven felállóak, ezért támasz nélkül (ún. gyalogműveléssel) is termeszthető. Rendkívül igénytelen, edzett, jó szárazságtűrő fajta. Levele sötétzöld, fényes, hólyagos felületű, durva tapintású. Fürtje hengeres, tömött, közepes méretű, szereti a földközeli, hagyományos fakaros telepítést. Napfényigénye magas. Bogyói kékesfeketék. Késői érésű fajta, de rothadékonysága és fagyérzékenysége miatt gyakran már szeptemberben szüretelik, alacsony mustfokkal és kevés színanyaggal. Jó fekvésben és kedvező évjárat esetén a 18-20 mustfokot is elérheti. 

Bora – jó érés esetén – kiemelkedően fűszeres zamatú. Kötöttebb és löszös talajon magasabb minőségű, testesebb vörösborokat, míg lazább homoktalajon vékonyabb, üdébb borokat terem.

Kékfrankos

A Kékfrankos vitatott eredetű kékszőlőfajta, valószínűleg Ausztria, Magyarország területéről származik. Közepes méretű fürtjein kis méretű bogyók találhatóak. Vastag héja miatt nem nagyon rothad, közepes érésű. Szeptember végén érik. Tőkéje kifejezetten erős növekedésű. Elterjedt a Szekszárdi, a Villányi, a Soproni, az Egri, a Mátraaljai borvidékeken, de az ország egész területén megtalálható, ahol kékszőlőt termelnek. Borának minősége nagy eltérést mutat az éghajlati és talajviszonyoktól függően.

Bora általában mélyvörös színű, csersavban gazdag, markáns ízvilágú bor. Az Egri Bikavér legfontosabb összetevője. 

Kéknyelű 

Ősi magyar szőlőfajta, amit kimondottan csak Badacsonyban és a Balaton-felvidéken termesztettek. A fajta nevét a kékes-vöröses árnyalatú levélnyeléről kapta. Tőkéje középerős, robusztus. Levele közepesen nagy, kerek. Bogyója kicsi-közepes méretű, gömbölyű, zöldes-fehér színű, pontozott, héja vastag. Fürtje középnagy, kissé vállas, laza, néha hiányos (madárkás) – ezért egy átlagos fürt súlya kb. 30%-a a legtöbb szőlő fürtjéhez viszonyítva. Fagyérzékeny, de a szárazságot jól tűri és nem rothad. Női virágú ezért termékenyülése bizonytalan; az idegen beporzás a szél segítségével megy végbe. A fő porzó fajtája a budai zöld és a „mézes” fajták, ezért általában ezekkel együtt telepítik. Későn érő, október elején-közepén szüretelhető fajta, emiatt mustfoka erősen függ az évjárattól.

Bora a rusztikus fajták közé tartozik, melynek ízvilága egyszerű. A friss bor halványzöld, érlelés során is világos marad. Illata határozott, de nem tolakodó. Testes, karakteres, magas alkohol- és extrakt tartalommal rendelkezik. Határozott savtartalma szép szerkezetű. Ízében visszafogott aromavilágú, kissé fanyar, hosszú érlelés után válik igazán zamatossá. A hordós vagy palackos érlelést egyaránt meghálálja. Jégbort (azaz késői szüretelésű édes fehérbort) is készítettek már a kéknyelű fajtából.

Királyleányka

Neve alapján gyakran a Leányka fajtával azonosnak, vagy vele rokon fajtának tekintik. Erdélyi eredetű, a Kövérszőlő és a Leányka természetes hibridjének vélik. Származása tehát bizonytalan. Erdélyben. Termesztését elsősorban a Dél-Balatoni borvidéken karolták fel. Fürtje a Leánykával szemben nagyobb méretű. Bőtermő, erőteljes növekedésű. Rothadásra hajlamos. Fagyérzékenysége közepes. Termése szeptemberben érik, de általában október elején szüretelik, megbízhatóan jó mustfokkal.

Bora testes, a muskotályos fajtákhoz közel álló illatú, nem lágy, inkább harmonikus savtartalmú.

Kövérszőlő 

Ősi magyar fehérborszőlő-fajta. Tokaji vagy erdélyi szőlőfajta, amely a filoxéra vészben szinte teljesen kipusztult. Bogyóinak nagy méretéről kapta a nevét. Tokajon, Erdélyen kívül még a moldvai Cotnari-ban fordul elő. Vegetatív, erős növekedésű fajta. Lombja haragoszöld, levele fűrészes szélű. Középnagyságú fürtje laza és ágas, bogyója gömbölyű, középnagy, vékonyhéjú, pontozott, puha húsú, lédús és olvadó. Rothadásra különösen érzékeny, ezért telepítése szellős helyeken ajánlott. Fagy- és szárazságtűrő képessége jó. Középérésű, magas cukorfokú, házasítva ad jó ízű, tüzes, enyhén illatos, finom savú és harmonikus bort. Részben ebből a fajtából készül a gyulafehérvári "Rózsamáli" és a csombordi "Plébános" bor.

Kövidinka

Magyarországi fajta, esetleg német eredetű. Fürtje középnagy vagy kicsi, vállas, tömött. Október közepén érik. Közepes hozamú. Rothadásnak, fagynak ellenáll. Tőkéje erőteljes növekedésű. Kunsági, Csongrádi borvidékekre jellemző, de a Zalain is megtalálható.

Bora könnyű, lágy, friss fogyasztásra ajánlott, asztali minőségű.

Leányka

Származásáról részletes adatokkal nem rendelkezünk, valószínűleg Erdély szülötte. Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén vált ismertté, sőt annak egyes borvidékein világhírnévre tett szert (Egri Leányka). Magyarországon több borvidéken termesztették, de az úgynevezett nagyüzemi termesztéstechnológia nem felelt meg a fajta igényeinek és ezért a 80-as évektől jelentősége csökkent. A Leányka tűrőképessége sokoldalú, tőkéi hosszúéletűek. Hazánkban az egyik legerősebb növekedési eréllyel rendelkező szőlőfajta. Átlagos évjáratban már szeptember első felében érik. Szüretelési időpontja mégis erősen függ az évjárattól, mert vékony bogyóhéja miatt rothadásérzékeny. Különösen esős időben napok alatt képes szinte lefolyni a tőkékről. Fagytűrőképessége jó. Méltatlanul háttérbe szorított fajta.

Bora gyakran nektár illatú, testes, de kissé lágy, különösen nagyra becsülik diszkrét fajtajelleges illatát és zamatát.

Merlot

Francia – bordeaux-i – származású szőlőfaj. Fürtje kicsi, vállas, laza, sötétkék, kellemes, édes ízű. Beérési cukorfoka 18-20. Október közepén érik. Tőkéje középerős. 

Bora sajátos, vanília ízű, simogatóan bársonyos csersav tartalmú, mélyvörös színű.

Nektár

Bakonyi Károly és munkatársai állították elő a Judit és a Cserszegi fűszeres keresztezésével. Igen korai érésű, középerős-erős növekedésű, bőtermő, fehér borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt nem igényes, fagy-és szárazság tűrése jó., rothadásra nem hajlamos viszonylag kevés zöldmunkát igényel. Fürtje: vállas, tömött, bogyója: gömbölyű, húsa: puha, fűszeres ízű.

Bora kifejezetten illatos, zamatos, viszonylag savas, harmonikus minőségi bor.

Olaszrizling 

olasz, vagy francia származású elterjedt szőlőfajta, Magyarországon az egyik leggyakoribb. Hozzánk Franciaországból került a 19. század közepétől. A nagy filoxéra járvány elpusztította szőlők helyébe ültették. Közepes, vagy gyenge tőkéjű, sűrű, vékony vesszőjű. Fürtje kicsi–középnagy, tömött, hengeres és gyakran van rajta mellékfürt. Bogyója kicsi, sárga, gömbölyű, alig hamvas, vékony héjú. Húsa puha, leves, semleges ízű. 

Bora enyhe rezeda illatú, savai szelídek, de ennek mértéke a termelőhelytől függ, íze gyakran a keserű manduláéra emlékeztet. 

Ottonel muskotály  (Muscat Ottonel)

Egyes források szerint Moreau Róbert francia kertész állította elő a XIX. század közepén. Más források szerint származása bizonytalan. Magyarországra az 1880-as években került. Viszonylag kis termőképessége miatt sokáig alig termesztették, majd az 1960-as évektől a nagyüzemi gazdálkodás idején fellendült termesztése. A minőségi fehérborszőlő-fajták közül Magyarországon a negyedik legelterjedtebb fajta. Máshol elsősorban azokban az országokban termesztik, amelyek a szőlőtermesztés lehetőségének északi határa közelében találhatók (Franciaországban Elzász, Németország, Szlovákia, Ausztria). Rövid tenyészidejű fajta, amely korán szeptember első felében érik. Gyenge növekedési erélyű, amit a jó tápanyag- és vízellátással javítani lehet. Termőképessége kicsi, esetleg közepes, a hagyományos termesztési móddal (rövid metszés) terméshozama igen alacsony, inkább magasművelésre alkalmas, hosszúmetszést igényel. Viszonylagos fagytűrő képessége és rothadás-ellenállósága kielégítő. Nálunk szeptember első felében szüretelhető. 

Bora finom muskotályos illatú és zamatú, gyakran lágy. A gazdag illat- és zamatanyagai miatt kitűnő házasítási alapanyag.

Pinot Blanc (Fehér burgundi)

Franciaországból származik. Korai érésű, középerős növekedésű, bőven termő, fehér borszőlő fajta, fagy- és szárazságtűrése jó, viszonylag kevés zöldmunkát igényel, rothadásra hajlamos. Fürtje középnagy, bogyója kicsi.

Bora illatos, zamatos, savas karakterű, de harmonikus minőségi bor. Reduktív bor készítésére kiválóan alkalmas.

Pinot noire (Kékburgundi)

Franciaországból származik, a Champagne-i pezsgő egyik alapanyaga. Termése közepes mennyiségű cukrot és színanyagot, sok savat tartalmaz. Két-három éves érlelés után, kedvező esetben meggyre emlékeztető illat- és zamatanyagok alakulnak ki benne. Csersavban nem túl gazdag. Általános ízharmóniája meggy, málna, eper, szilva, lekvár, cseresznye. Bogyói kicsik, sötétkékek, vékony héjúak és nagyon édesek.  Fekvéssel szemben igényes, a téli fagyra kevésbé érzékeny. A gombás megbetegedésekre érzékeny. Növekedési ereje és termőképessége közepes. 

Bora általában finom, elegáns, magas tannintartalmú, gyümölcsös. Kitűnő zamatú, szép rubin színű. Fiatalon bogyós gyümölcsökre emlékeztető, illatos bor palackban is sokáig fejlődik, szelídül, érik.

Pintes

Ősi Kárpát - medencei fajta, hungarikum. A filoxéravész idején szinte teljesen kipusztult. Jelenleg a Zalai borvidéken másfél hektáron termeszti a csáfordi Veress Pince. Kiss Ervin szőlőnemesítő végezte a Badacsonyi Kutatóintézetben és ő a fajta névadója is. A középkori neve ugyanis nem volt ismert, s mivel a termőképessége rendkívül nagy, egy tőkén képes akár 1,6 liter, azaz egy pint – magyar pint - bort is teremni, Pintesnek nevezte el. A Pintes tőkéje és vesszője középerős növekedésű, közepesen telt fürtjein helyezkednek el a megnyúlt gömbölyű bogyók. Héja tartós, nem reped. Puha, leves húsú szőlő. Meleg fekvésben szeptember végén, október elején szüretelhető. Téltűrése jó. Peronoszpórára, lisztharmatra közepesen érzékeny, rothadásnak a teljes érésig jól ellenáll. Államilag minősített fajtaként 1977-től szerepel.

Bora:  Kedvező illat és aromagazdagság jellemzi. A késői szüretelésű, testes, savakban gazdag bor igazi hungarikum, amelyből csak pár ezer palacknyi terem évente. 

Portugieser (Kékoportó)

Származása portugál, egyes szakemberek szerint osztrák. Fürtje középnagy, vállas, közepesen tömött. Érése szeptember első felében van. Tőkéje közepes fejlődésű, kissé elterülő vesszőket nevel. Elsősorban a Villányi, a Hajós-Bajai, az Egri és a Szekszárdi borvidéken jellemző.

Bora általában lágy, gyümölcsös, színe mélyvörös, rubintos.

Rajnai rizling  (Weisser Riesling)

Feltehetően már a rómaiak is termesztették, de minden bizonnyal a Rajna mellékéről származik. Ismerik és termesztik szinte minden jelentős szőlőtermelő országban, un. világfajta. A hazai hagyományos termesztésben ismert, de kevésbé elterjedt fajta volt. Területi felfutására az elmúlt másfél-két évtizedben került sor. A minőségi fehérborszőlő-fajták magyarországi elterjedtségi sorrendjében a hatodik helyen álló fajta. Szeptember legvégén érik, de általában csak októberben szüretelik. Erőteljes növekedésű, közepes termőképességű fajta, amely az átlagosnál több zöldmunkát igényel. Viszonylag apró fürtjei miatt nagyobb terhelést, hosszú metszést igényel. Hátrányos tulajdonsága fokozott rothadásérzékenysége.

Bora finom illatú és zamatú, határozottan kemény karakterű, de savai finomak. Fajtajelleges, diszkrét illatáról és zamatáról jól felismerhető.

Rizlingszilváni  (Müller-Thurgau)

A legtöbb országban nemesítőjéről elnevezve ismerik Müller Thurgau néven. A német nyelvterületen Müller Turgau-ként ismert fajtahibrid a szőlőtermesztés északi határához közeli területek egyik közkedvelt fajtája Európa szerte. Ausztria egyik fő fajtája. Híres rizlingszilváni borokat a német Mosel régióban termelnek. Rövid tenyészidejű fajta, korán fakad és korán szeptember első felében érik.Erős növekedésű, de kevés számú hajtást nevel, ezért nincs sűrű lombja. Nagy termőképességű fajta, sok fürtöt nevel, a minőségi fajták között a legbőtermőbb. A termés cukortartalma könnyen eléri a 18 magyar mustfokot. A must savtartalma alacsony, 6-7 g/l körüli. Általában azért nem szüretelik magas, akár 20 mustfok feletti érettségben, mert savtartalma erősen lecsökken. 17 mustfok körüli állapotban még elfogadható savtartalmú. A bogyók íze jellegzetesen fűszeres.Viszonylagos fagytűrő képessége alacsony fokú, ezért elsősorban a hegy- és dombvidéki borvidékek fajtája. Szembetűnő a rothadásra való fogékonysága is, az egyik legjobban rothadó szőlőfajta.

Bora: Illatos, esetenként lágy. Az illat- és zamatanyagok már alacsonyabb mustfoknál (15-16 mustfok) is kialakulnak. Fajtajelleges, kissé lágy, reduktív technológiával üde, kellemes, bor  készíthető belőle.

Rubintos 

Hazai nemesítésű vörösborszőlő fajta. Kozma Pál és Tusnádi József állította elő a Kadarka és a Kékfrankos fajták keresztezésével. Sötétzöld, nagy bőrszerű, szívós szövetű levelei tompa fényűek. A levél szélén a fűrészes fogak sárga pontban végződnek. Fürtje nagy, ágas, tömött. Kékesfekete bogyói hamvasak. Bőtermő, szeptember második felében szüretelhető. Fagytűrő képessége, rothadás ellenállósága közepes.

Bora színanyagban gazdag , fűszeres zamatú, esetenként kemény.

Sárfehér

Régi magyar szőlőfajta, nevét bogyóinak színéről kapta. Hagyományosan Somló, Neszmély és Szekszárd környékén termelik – ma már viszonylag kevés van belőle – de régebben, a filoxéravész előtt ennél elterjedtebb lehetett. A középkorban már fontos szőlőfajtánk volt jól ismerték például Sopronban is, amint azt egy 1230-ból fennmaradt ajándékozási szerződés bizonyítja. Fürtje: Közepes, laza fürtű, bogyói közepesek, sárgásfehérek, pettyezett vékony héjúak és édesek. Érzékenység: Rosszul termékenyül, "rugós" fajta.

Bora jó minőségű fehérbor. A somlói bor alapja volt: vegyes szüreteléssel, leginkább furmint, juhfark és sárfehér házasításával készítették a somlói bort, a fajboroknak nem volt olyan nagy szerepe, mint napjainkban. Régi feljegyzések szerint a hagyományos somlói bor eleganciáját, harmóniáját a furmint adta, savgerincét a juhfark, gazdag illatát pedig a sárfehér.

Sárga muskotály (Muscat Lunel)

A világ egyik legrégebbi szőlőfajtája. Pontos származása nem tisztázott. Sokfelé ismerik, leghíresebb termőhelyei többek között a görög Samos-szigete és a francia Lunel és Frontignan, valamint hazánk jeles borvidéke Tokaj-hegyalja. Rendkívül igényes és érzékeny (pl. rothadás) fajta. Magyarországon október első felében érik, jó évjárat esetén elérheti a 20 mustfokot. Nemesrothadásra is hajlamos, ami alapját képezi a Tokaj-hegyalján is különlegességnek számító muskotályos aszúnak.

Sauvignon Blanc 

Egyik leginkább elterjedt szőlőfajta, Franciaországból, a Loire-völgyéből származik, de mára már szinte minden bortermelő országban megtalálható a világon. Közepes érésű és termőképességű szőlő, kicsi, tömött fürtökkel, bogyóik kicsik, vastaghéjúak, sárgásfehérek. 

Bora karakteres könnyen felismerhető; bodzára, fűre, csalánra, szénára emlékeztető aromákkal, finom savakkal rendelkezik.

Syrah (Shiraz)

Az angolszász vidékeken Shiraz írásmóddal nevezik, Rhone vidékéről származik, régi fajta, a világban ma az egyik legnagyobb felületen telepített világfajta. Génvizsgálatok Dureza és a Mondeuse Blanch fajtákból származtatják.

Bora rendkívül erős szerkezetű, színanyagban gazdag bor, illat szerkezet a termőhely szerint változatos, magas tannin értéke miatt az optimumot több éves érlelés után éri el.

Szerémi zöld

Bihar és Arad megyében, valamint az Alföldön termesztették. Egykor az egyik legjobb fehérborszőlő-fajtának tartották. Eredete nem pontosan ismert, talán a mai Horvátország és Szerbia területén elterülő Szerémség (mint az nevéből Különleges ízvilágú, a filoxéravész idején majdnem eltűnt ősi magyar fajtáról van szó. A Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Intézetének fajtagyűjteményében valamint a Szerémségben néhány régi telepítésű dűlőben megtalálható, innen szaporított magának néhány elkötelezett borász. Tőkéje erős növekedésű. Vesszői vastagok. Fürtje középnagy (fürtátlagsúlya kb. 15 dkg), vállas, tömött. Bogyói középnagyok, kissé megnyúlt gömbölydedek, vastaghéjúak, zöldesek vagy zöldessárgák, fekete pontozásúak, lédúsak, jellegzetes zamatúak. Bőven termő, jó minőségű tömegbort adó fajta. Október első felében érik. Száraz, szellős fekvést kíván, mert a peronoszpórára érzékeny.

Bora fajtajelleges zamatú és illatú. Zamatos, kellemesen savas, zöldfehér színű bort terem.

Szürkebarát (szürke burgundi, pinot gris)

A világ számos helyén ismert és sikerrel termesztett fajta.  Nálunk a Badacsonyban termett borával vált egykor híressé, de ma már az ország más borvidékein is termesztik. Francia eredetű, Burgundiában a középkorban már ismerték, innen 14 sz. környékén érkezett Magyarországra. Ma már a legtöbb európai bortermelő országban jelen van. Szeptember első felében érik, de több helyen csak a hónap vége felé szüretelik, gyakran magas (20 mustfok feletti) cukortartalommal. Töppedésre és aszúsodásra is hajlamos. Az érett termés savtartalma is kielégítő, így bora harmonikus, testes, ízben és zamatban gazdag. Apró fürtjei miatt keveset terem és szálvesszős metszést igényel. Nagyon jól érzi magát ernyőművelésen. Fagytűrőképessége egészen jó, rothadásra alig érzékeny.

Bora: Szinte minden évben kiváló minőségű, harmonikus, testes, ízekben, zamatokban alkoholban gazdag, savai is finomak.

Tramini

Származása bizonytalan. Egyesek szerint nevét a dél-tiroli Tramin községtől kapta, míg mások a Rajna mentét és megint mások Franciaországot jelölik meg származási helyeként. Leginkább a szőlőtermesztés északi határa közelében termesztik, pl. az Elzászi borvidék egyik fő fajtája, de ismerik szinte az egész világon. Nálunk is ismert és a legtöbb borvidéken termesztett szőlőfajta. Apró fürtjei miatt termőképessége kicsi, ezért hosszú (szálvesszős) metszést igényel. Ernyőművelésen kifejezetten jól érzi magát. Fagytűrése kiemelkedő, alig rothad. Hátrányos tulajdonsága, hogy sűrű lombot nevel és zöldmunka igénye nagyobb az átlagosnál. Szeptember második felében viszonylag magas mustfokkal (18-20 mustfok) szüretelhető.

Bora intenzíven fajtajelleges illatú és fűszeres zamatú, gyakran lágy.

Turan  

Csizmadia József és Bereznai László állította elő a (Teinturier x Kadarka) és a Gárdonyi Géza fajta keresztezésével. Korai érésű, közepesen termő, gyenge-közepes növekedésű.   Fekvés és talaj iránt igényes, fagytűrése kielégítő, viszonylag szárazság tűrő.Rothadásra nem hajlamos. Kevés zöldmunkát igényel. Fürtje: vállas, tömött,  bogyója gömbölyű, kék, kicsi, hamvas, húsa leves, olvadó, festőlevű.

Bora: finom fűszeres, harmonikus, erősen festő minőségi vörösbor, házasításra kiválóan alkalmas, de jelentősebb arányú házasítás esetén zamata domináns válik.

Zengő

Magyar fajta. Király Ferenc nemesítette az Ezerjó és a Bouvier keresztezésével. Korai érésű, erős növekedésű, bőtermő. Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, fagytűrése közepes, kevés zöldmunkát igényel. Fürtje vállas, bogyója gömbölyű sárgászöld.

Bora illatos, harmonikus, savas karakterű, de finom savakkal rendelkező, minőségi fehérbor.

Zenit

Magyar fajta. Király Ferenc nemesítette az Ezerjó és a Bouvier keresztezésével.    Korai érésű, bőtermő. Talaj és fekvés iránt közepesen igényes. Közepes fagytűrő, viszonylag szárazságtűrő, rothadásra közepesen hajlamos. Zöldmunka igénye kevés. Fürtje vállas kissé laza, középnagy. Bogyója megnyúlt, kicsi, sárga, kissé hamvas, húsa puha, leves. Aszúsodásra hajlamos.

Bora illatos, zamatokban gazdag harmonikus savakkal de lágyulásra hajlamos minőségi fehérbor.

Zéta (Oremus)

A Bouvier x Furmint keresztezési kombinációt állította elő 1951-ben Király Ferenc. Elterjedése: a Zéta egy korán érő, Furmint típusú fajta, amely elsősorban Tokaj-hegyalján terjed.

Bora aranysárga, furmintra jellemző illatú és savú, rendkívül tartalmas, testes, elegáns, mindig harmonikus, minőségi vagy különleges minőségű fehérbor. Szamorodni és aszúbor készítésére alkalmas.

Zeus 

Az Ezerjó és Bouvier keresztezéséből származó fehérborszőlő-fajta. 1951-ben Pécsett Király Ferenc nemesítette. Bőtermő, későn érő fajta. Hajlamos a rothadásra. Fekvés és talaj iránt kimondottan igényes, szárazságtűrő, viszonylag fagyérzékeny, zöldmunka igénye közepes. Tőkéje középerős növekedésű, levele szív alakú, középnagy, kiterített, fűzöld. Fürtje vállas, tömött, rövid, széles, középnagy. Bogyója kicsi, zöld, gömbölyű, sokmagvú, alig hamvas, húsa puha, leves, olvadó.

Borának savtartalma magas, késői szürettel rendkívüli minőséget tud adni. A bor általában markáns savaival kellemesen kíséri a gyümölcsös desszerteket, illetve a különféle réteseket, joghurtos ill. túrós édességeket. 

Zöld veltelini

Osztrák származású fajta és Ausztriának ma is egyik fő fajtája. Kezdetben csak a Soproni borvidéken termesztették, de ma már más borvidékeken is megbecsülésnek örvend. Bőtermő, könnyen túlterhelhető. Fagytűrőképessége közepes, kevésbé rothadékony. Fürtjének bogyói éretten is zöld színűek. Átlagos években szeptember második felében érik, de szüretelésére csak október elején kerül sor. 

Borának illata sajátos, a borshoz hasonlónak tartják. Többnyire vékony, de fajtajelleges bora könnyen felismerhető és bizonyos ételekhez jól illeszthető.

Zweigelt 

Magyarországon a 1960-as évektől kezdett ismerté válni. Ez a vörös szőlőfajta amely Ausztriából származik a Kékfrankos és a Szt.Lőrinc fajták keresztezéséből. A Zweigelt a tenyésztőjéről Dr.Zweigeltről lett elnevezve Ausztriában. Közepes valamint nagy fürtjei szeptember második felében érnek be. A fajta nagy előnye a korai érés és, hogy ellenáll a fagynak. Fürtje nagy, kúp alakú, tömött, két, esetenként több elágazással.

Bora rubintvörös száraz, könnyű, tanninban szegény és jellemzően gyümölcsös, meggyre emlékeztető az utóíze.